Üdv, minden kedves ide tévedő olvasó!
Amikor megnyitunk egy blogot, mi bloggererk, írók és kezdő trubadúrok, mindenki egy bevezetővel indítja el. Elmondja mi ez, mik fognak az oldalon, blogon, történetben történni, milyen gyakran fogja publikálni írásait, milyen módon és metódus szerint.
Mi írók az olvasókhoz szólunk, tájékoztatjuk őket,
Az én Preambulum* nem hozzátok - kedves olvasók - hanem önmagamhoz szól.
Jalena!
Hát végre elkezdted! Nem hitted volna mi...?
De most, hogy itt vagy az íróstand előtt, már nincs megállás, vagy föladás. Tudom, szereted ezt csinálni ... De itt az idő, hogy végre valamit véghez vigyél, letegyél az asztalra. Nem erről szól a történeted? Arról, miért érdemes harcolni, megmérkőzni?
Ha most hevesen bólógatsz vagy esetleg igennel is válaszoltál, akkor drágám, elmondom neked mi a titok.
Tudd mit akarsz.
Légy határozott.
Ne add föl.
A cél lebegjen a szemed előtt.
Kitartásra és határozottságra van szükséged, még ha nem is akarod, ne add föl, ne hagyj cserben senkit. Csináld végig azt, amibe belevágtál.
Nem lesz hosszú. Nem lesz fárasztó, nem lesz kimerítő, mert tudni fogod miért teszed ezt. Azért, hogy másoknak is erőt adj, magabiztosságot. Nem csak magadért írd ezt a történetet, azért, hogy mások is megérthessék bárki kibontakozhat, csak egy kéz kell hozzá. (meg talán egy laptop nem árt)
Nem csoda történik, csak hiszünk abban, hogy valamivel többek lehetünk, ha akarunk, harcolunk érte...
Ez lebegjen a szemed előtt!
Csók: Jalena
*alkotmány, törvény, egyezmény, bevezető
